Az első szakasz: 1900 előtt a modern fermentor alapja volt, egyszerű hőmérséklet- és hőcserélő műszerekkel.
A második fázisban: 1900 és 1940 között egy 200 m3-es acél fermentációs tartályt vezettek be, és a levegőelosztót egy pék élesztő fermentációs tartályban indították el, és a mechanikus keverést egy kis erjesztő tartályban használták.
A sörfermentáló berendezések harmadik szakasza: 1940-1960, mechanikai keverés, szellőztetés, aszeptikus működtetés és fajtatiszta tenyészet, számos technikával javultak a fermentációs folyamat paraméterek felismerése és ellenőrzése, a gőz-sterilizálás ellenállása on-line folyamatos A pH-elektród és az oldott oxigén-elektród meghatározása után a számítógép elkezdte szabályozni az erjesztési folyamatot. Az erjesztett termékek elválasztó és tisztító berendezései fokozatosan megvalósulnak a kereskedelmi forgalomban.
IV. Fázis: 1960-1979, a mechanikus keverő és szellőztető erjesztő tartály térfogata 80-150 m3-re nőtt. Az egysejtes fehérjék nagyléptékű gyártásának szükségessége miatt van egy nyomásciklus és egy nyomássugár típusú fermentációs tartály, amely képes leküzdeni néhány gázcserélő és hőcserélő problémát. A számítógépet széles körben használták a fermentációs iparban.
Ötödik szakasz: 1979-ig. A bioengineering és a technológia gyors fejlődése új témát terjesztett elő a fermentációs ipar számára. Ennek eredményeképpen széles körű sejtkultúra fermentációs edény jelent meg, az inzulin, az interferon és más genetikailag módosított termékek a kereskedelmi forgalomban.
